Blogolj!

Ebben ennyi van…

Kecskés István

Elment Bernd Storck. Tudtuk, hogy ez bekövetkezik majd és már nem is könnyezünk miatta, de azért nézzünk vissza egy kicsit a közelmúltba.

A német Dárdai Pál helyére lépett még 2015. július 20-án. Iszonyatosan nehéz örökséget vett át, hiszen a Hertha edzőjét egy ország imádta, de a berlini klubnál úgy döntöttek, hogy elég a kétlakiságból, csak náluk dolgozhat a szakember, hiszen azért fizetik. Logikus. Jött Storck, akiről lényegében semmit sem tudtunk, csak annyit, hogy a magyar U20-as válogatottal tisztességesen szerepelt a korosztályos világbajnokságon. 

A történet csúcspontját tudjuk: Bernd Storck kivitte a magyar válogatottat az Európa-bajnokságra. Érdekes, hogy ezt sokan Dárdai Pál sikerének tartják. Nyilván van ebben némi igazság, hiszen lerakta az alapokat, megteremtett a válogatott mellett egy olyan mentális hangulatot, ami még akkor sem múlt el, amikor ő már Berlinből nézte a csapat meccseit. Ugyanakkor azt nem vehetjük el, hogy Storcktól, hogy olyan bravúrt ért el, amit magyar kapitány évtizedek óta nem: három igazi tétmérkőzést nyert meg sorozatban. A két norvég és az osztrák meccs sikere pedig egy kicsit újra futballnemzetté tett minket. 

Márpedig ehhez több bátor lépés vezetett. Először is fogta és lecserélte a válogatott mellett dolgozó teljes stábot. Fogta is a fejét mindenki – én is! –, hogy kirúg egy sikeres csapatot és idehoz egy másikat, amelyben szerepel ugyan a korábbi világsztár Andreas Möller, de a többiek képességeiről fogalmunk sem volt. Aztán behívta a norvégok elleni keretbe Kleinheisler Lászlót, aki akkor már éppen fél éve még az NB III-ban sem szerepelt. Sőt még a kezdőbe is betette Oslóban – csapkodtuk is az asztalt dühünkben… A történetet már tudjuk, az új stáb – többek közt – Kleinheisler László góljával kivezette az EB-re a csapatot. 

A kontinensviadalon aztán jól is szerepelt a csapat, hiszen megnyerte a csoportot és bejutott a tizenhat közé, vagyis (túl)teljesítette a várakozásokat, mert azért Ausztria, Izland és Portugália mellett nem mi voltunk a favoritok. Rögtön mondták is a magyar edzők, hogy persze, mert Storck olyan lehetőségeket kapott, mint előtte senki. Igaz. A jelenlegi honi szakember gárda tagjai közül pedig egyik edző sem vitte ki az EB-re a csapatot. Storck elérte, hogy április 30-án véget érjen a bajnokság, azt is megoldotta, hogy azonnal edzőtáborba vonuljon az itthon szereplő futballistákkal. Jó volt az érdekérvényesítő képessége. 

Az EB előtt még hosszabbított is vele a szövetség, sportigazgatóként és kapitányként is élvezte a bizalmat. Aztán ősszel elkezdett repedezni a saját maga által épített szobor. 

Az első világbajnoki-selejtező azonnal rosszul sikerült, hiszen mindössze 0–0-t ért el a csapat Feröeren, ami azért arcpiríót eredmény. Érdekes, hogy volt olyan, aki már meccs előtt beszólt a kapitánynak: George F. Hemingway, a Honvéd tulajdonosa blogjában írta, hogy ha nem nyer a csapat, akkor haza se jöjjön. Majd miután elmaradt a várt siker, akkor finoman elkezdték fúrni a kapitányt. 

Vereség itthon Svájvtól (2–3), majd két kötelező siker előbb Lettország (2–0), majd Andorra (4–0) ellen. Aztán pedig következett négy mérkőzés, amelyeken gólt sem szerzett az együttes (Svédország 0–2, Portugália 0–3, Oroszország 0–3 és Andorra 0–1). A svéd és az orosz senkit sem érdekel, barátságos meccs volt. Portugália ennyivel – sokkal többel – jobb nálunk. De ezt az Andorra elleni égést azóta sem tudta megmagyarázni senki. 

Jó. Sok volt a hiányzó. De akkor sem értjük ezt meg. Főleg azt nem, hogy miközben a magyar válogatott szenvedett a miniállamban, addig Nikolics Nemanja Chicagóban volt és készült a bajnoki meccsére. És el is értünk az egyik kulcsfigurához. A kapitány egyszerűen nem tudta kezelni a Lengyelországban minden létező csapat és egyéni trófeát elnyerő csatárt, aki az MLS-ben is ontija a gólokat. Az Andorra elleni meccsre már nem is jött haza Nikolics, mert abban maradtak a kapitánnyal, hogy az előtte lévő orosz találkozóra nem érne Budapestre, a tétmeccsen meg csak csere lenne. Akkor minek jöjjön… Igaza van. Jó lett volna látni, hogy mire megy vele a csapat, de ez már sosem derül ki. 

Futács Márkónak nincs igaza, mert az ő véleményét senki sem kérdezte. A horvát bajnokság magyar gólkirályának meghívása nem nagyon volt téma. 

Ugyanakkor ilyen nincs. Egy játékos, aki gólkirály abban a bajnokságban, amelyben szerepel tagja kell legyen a keretnek. Lásd még Eppel Márton, aki csúcsra ért itthon és azonnal be is került a kezdőbe!

Az andorrai blama után összeült a szövetség elnöksége és állásában tartotta Storckot. A testület hibázott, a kapitány pedig sajnos nem volt korrekt. Nincs olyan, hogy nem mond le. Még akkor sem, ha állítólag megtette, de Csányi Sándor nem fogadta el. Egy ilyen fiaskó után azonnal, a tévében be kell jelenteni, hogy távozik. A szövetség vezetői pedig nem szavazhatnak neki bizalmat. Tényleg majdnem a lakaltlanszigeteki válogatottól kaptunk ki – bocsánat minden andorraitól. 

Storck maradt de a szoborból már a talapzat sem volt meg. Legyőztük még a letteket, kikaptunk itthon a portugáloktól és idegenben beleszaladtunk egy svájci-fricskába, majd zárásként irgalmatlanul elvertük Feröert 1–0-ra. Tizenhárom pontunk lett a selejtezők végére, ami döbbenetesen kevés. A két továbbjutó ellen nulla pontot hoztunk össze, ami szinte példátlan. 

Ráadásul az utolsó meccsen, 37 perc után a közönség is tüntetett és Storck a végén be is szólt a nézőknek, akik szerinte nem segítették a csapatot. Ó, dehogynem! Eddig a pontig mindenben. 

Biztos volt, hogy kitelt a becsülete a németnek és mennie kell. A baj az, hogy Nagy Ádám a hétvégén nem lesz kezdő a Bolognában, Dzsudzsák Balázs nem igazol egy normális európai csapatba, Böde Dániel nem repíti a BL főtáblára a Ferencvárost és Szabó János sem igazol Paksról a Bayern Münchenben. Vagyis lehet itt a kapitány José Mourinho, vagy akár ön, vagy én – ebben ennyi volt. Négy csodás – inkább három volt csodás – meccs Franciaországban, előtte oda-vissza Norvégia. Ezeket ne felejtsük el! Jár is érte a köszönet a kapitánynak. 

Hogy most ki, vagy mi jön egyelőre nem tudni. Ha nem Dárdai Pál – márpedig nem –, akkor lényegében mindegy is. Ebben a csapatban ennyi van. Pont ennyi. Se több, se kevesebb. És az is világosan látszik, hogy a magyar futballban is ennyi van. Ugyanis emlékezzünk Andorrára, amikor egy A-B vegyessel álltunk fel. Ha a szokásos kezdőből kihullik néhány játékos, akkor egy miniállam ellen is bajban vagyunk. 

Utánpótlás? Szoboszlai Dominik. Meg még néhányan. De tudjuk, hogy a fiatalok futballja az egy egészen más sportág. Emlékszünk, hogy 2009-ben az U20-as korosztályunk harmadik volt a világbajnokságon. A kapuban Gulácsi Péterrel, a védelemben Szabó Jánossal, a támadók közt Németh Krisztiánnal és Varga Rolanddal. Felnőttként a világbajnokságra jutásra sem volt esélyük. 

Szóval ideje megszoknunk a megszokhatatlant. Ebben ennyi van…

https://valogatott.blogstar.hu/./pages/valogatott/contents/blog/43778/pics/lead_800x600.jpg
Feliratkozás blogértesítőre

Ha mindennap szeretnél értesülni a legfrissebb bejegyzésekről, akkor iratkozz fel a blogértesítőre.

Feliratkozom

Ezeket a cikkeket olvastad már?