Blogolj!

Az éjjel soha ne érjen véget!

Nem tudni még mit hoz az Európa-bajnokság, de annyi biztos, hogy ezt a válogatottat nem nagyon lehet nem szeretni. Kicsit kezd a csapat arra az útra lépni, mint a hokisok együttese és ezzel együtt a közönség is elfogadja a helyzetet. Nyilván nem tudunk annyira futballozni, mint Portugália, vagy éppen Németország, de szívvel lélekkel küzd a csapat. Ez sem kevés. 

Hogy az elefántcsontparti válogatott tudásának hány százalékát csillogtatta meg péntek este a Groupama Arénában azt nem tudom, de bevallom nem is nagyon érdekel. A futball egyik sajátossága, hogy mindig azt a csapatot kell legyőzni, amelyik szembe áll velünk, még akkor is, ha az éppen nincs jó formában, vagy nem nagyon akar futballozni. A magyar válogatott értékelésének szempontjából édesmindegy, hogy mit tudott az ellenfél. 

A lelátóról figyelve úgy tűnt, hogy a játékosaink egója többnyire a helyére került. Egyikük sem gondolja magáról azt, hogy ő Ronaldo vagy éppen Messi. Tudja, hogy ő Lang, vagy Pintér, esetleg Kelinheisler. Ez elég fontos eredmény, hiszen az elmúlt években többször kellett szembesülniük a futballistáinknak azzal a váddal, hogy elszálltak – a semmitől, hiszen eredmény nem nagyon volt mögöttük. Most viszont, hogy van egy kis teljesítmény is, mindegyikük tudja a helyét. Alázattal küzd, harcol a csapat, amely ráadásul olyan fegyelmezett, mint egy század zöld sapkás. 

Más utunk nem is nagyon lehet, hiszen az Európa-bajnokságon nagyon jó csapatokkal találkozunk majd, ha nekiállunk arcoskodni, akkor abból rosszul jövünk majd ki. Ez a veszély, elnézve az eddigieket – a horvátok és az elefántcsontpartiak elleni meccseket –, nem fenyegeti a csapatot. Az együttes jó úton jár, hogy olyan szimpatikus csapat legyen az Európa-bajnokságon, mint a jégkorongozók voltak az elit világbajnokságon. 

Bernd Storck szövetségi kapitánynak igazából egyetlen egy problémával kell megküzdenie, ez pedig az, hogy mi legyen Szalai Ádámmal. Nem kérdés, hogy a center az egyik legjobb magyar csatár, de azon sem érdemes vitatkozni, hogy elképesztően formán kívül van. Jó ideje. Ahogy látjuk a német szakembernél viszont nem feltétlenül ez dönt, hanem az alapképességek, amiben Szalai Ádám kiváló. Magas, erős, jól fejel, jól is lő – csak valamiért ez mostanában neki nem megy. 

Fura is volt, hogy a lecserélésekor a közönség tapsviharban tört ki és ezzel nem a jól futballozó játékost búcsúztatta a publikum, hanem a kapitányi döntést üdvözölte. 

Ha már a nézők szóba kerültek. Ha a drukkerek hozzák a pénteki formájukat az Eb-n, akkor könnyen készülhetnek olyan könnyfakasztó videók, mint a jégkorong világbajnokságon, hiszen parádés volt a szurkolás. Egy pillanat szünet nélkül, folyamatosan nagy hangerővel drukkoltak és énekelték a Soho Party, amúgy méltán, évtizedekre elfelejtett dalát: Az éjjel soha nem érhet véget, varázsolj nekünk valami szépet. 

Legyen így. Ne érjen véget az éjjel és álmodjunk tovább!

http://valogatott.blogstar.hu/./pages/valogatott/contents/blog/27421/pics/lead_800x600.jpg
Feliratkozás blogértesítőre

Ha mindennap szeretnél értesülni a legfrissebb bejegyzésekről, akkor iratkozz fel a blogértesítőre.

Feliratkozom

Ezeket a cikkeket olvastad már?